34 || With me

Percekig csak álltunk ott és csókolóztunk. Volt mit bepótolnunk, az biztos. Soha többé nem akartam elengedni őt. Azt akartam, hogy az a pillanat örökre megmaradjon nekem. Felültünk a fára (ami nem diófa volt), ő átkarolt én pedig nekidőltem.

- Milyen volt a mai fellépés?- kérdezte.

- Klassz volt. Annyira jó érzés kiállni emberek elé és megmutatni önmagamat. Az igazi Ann Smith-t.

- Megértem- kuncogott.

Ó igen, el is felejtettem, hogy a One Direction egyik énekesével beszélek.

- És mi van azzal az Anthony-gyerekkel?- a hangja kissé megremegett.

- Semmi. Megmondtam neki, hogy nem akarok tőle semmit- vallottam be.

- Igazán?- érdeklődött izgatottsággal a hangjában mire bólintottam. És ezzel kezdetét vette a majdnem egész éjszakán át tartó beszélgetésünk a fán.

- És akkor nem is jártál Taylor Swift-tel?- kérdeztem csodálkozva.

- Nem és utálom azt a csajt- nevetett- Miért nem szólsz ha fázol?- korholt le.

- Nem fázok- tiltakoztam, mert nem akartam, hogy véget érjen a beszélgetésünk.

- Nem, azért vacogsz- kuncogott majd megcsókolt- Gyere, menjünk be.

A házban még mindig hatalmas káosz uralkodott, de Harry mindenkit hazaküldött, Joey-t és Michael-t pedig lefektettük.

Felmentünk Harry szobájába, ő átöltözött, majd nekem is adott egy váltás felsőt, ami kb. háromszor volt nagyobb nálam. Befeküdtünk a meleg, puha ágyába és csókolóztunk. Aztán beszélgettünk, majd megint csókolóztunk és végül elaludtam. Még félálomban voltam, amikor Harry adott egy puszit az orromra és sutyorgott valamit, amit már nem értettem.

Reggel arra keltem, hogy Harry puszilgat, mire elkezdtem kuncogni és csapkodni, mert eléggé csikis vagyok.

- Jó reggelt, szépségem- dörmögte, mire csak egy nyögés-félét kapott válaszul, mert nem hagyott aludni- Kelj fel!

- Nem akarok- nyávogtam majd jó szorosan hozzábújtam, hátha megenyhül.

- Pedig muszáj lesz- kuncogott.

- Mégis miért?

- Mert ma elmegyünk valahova- mondta sejtelmes hangon.

- Hova?- csillant fel azonnal a szemem.

- Nahát, milyen türelmetlen lett valaki- incselkedett a hangjával, mire magamhoz húztam és megcsókoltam.

- Na hova megyünk?- húzódtam el tőle nevetve, mikor leesett neki, hogy miért tettem elkezdett csikizni.

Hirtelen kinyílt az ajtó, Joey kómás feje jelent meg.

- Halkabban tubicáim- morgott, majd ránk ugrott.

- Joey- nyávogtam- olyan dagadt vagy, hogy mindjárt megfulladok.

- Joe, tényleg szállj le róla, légyszi- kérte Harry a bátyámat.

- Ez így nem lesz jó- mondta Joey, miközben lekászálódott rólam- Ti ketten összefogtok ellenem.

- És amikor ti fogtatok össze ellenem?- próbáltam kiakadni, de csak nevetni tudtam a régi emlékek felidézésén. A srácok tudták, hogy most mi következik. Elkezdődött az egyórás nosztalgiázás.

- És amikor Joey szülinapján Harry majdnem belefulladt a tortába?- kérdeztem nevetve.

- Az nem volt vicces- húzta el a száját Harry- Jo belenyomta a fejem a tortába és már tényleg alig kaptam levegőt- durcáskodott mellettem, mint egy kisgyerek.

- Jól van, Eddie. Semmi baj- gügyögtem hozzá, amikor Joey meghallotta a becézést elkezdett röhögni.

- Utálom amikor így hívsz- fordult el Harry én pedig magamhoz húztam és hosszan megcsókoltam.

- Nenenenenene- sikított Joey, amint észrevette, hogy mit csinálunk. Nevetve váltunk szét, ugyanilyen jó hangulatban telt a reggeli is.