A dal véget ért, a fények elhalványultak, de a tekintetünk
nem szakadt el egymástól. Le kellett volna sétálnom a színpadról, de nem tudtam
megmozdulni. Lábaim ólomként ragaszkodtak a talajhoz. Egy bizonytalan lépést
tett felém, én pedig leugrottam a dobogóról és a karjaiba vetettem magam.
Először egy kicsit megilletődve karolt át, majd szorosan magához húzott.
Percekig álltunk és öleltük egymást. Félénken felnéztem rá.
- Hiányoztál- búgta mély, rekedtes hangján, amitől
automatikusan kirázott a hideg.
- Te is- mondtam és még közelebb hajoltam hozzá. Már ajkaink
majdnem súrolták egymást, amikor egy köhögés szakított félbe. A bátyám volt az.
Rosszallóan, de mégis mosolyogva nézett ránk.
- Nagyon cukik voltatok, de már kezdett unalmassá válni-
nevetett én pedig Harry vállára hajtottam a fejem, aki még morgott egy pár
sort. Közben megérkezett Dan is, aki beinvitált az irodába.
- Nagyon jó voltál, Ann- biccentett elismerően- Imádtak
téged.
Nagyon jól esett, hogy megdicsért. Utána még megbeszéltünk
néhány fontos dolgot és végül aláírtam a szerződést, természetesen csak miután
két mentorom, Harry és Joey átvizsgálták. Egy bólintással jelezték, hogy
áldásukat adják rá, majd lefirkantottam a nevem. Vigyorogva szorongattam meg
őket.
- Most már mehetünk?- kérdezte Joey.
- Persze- kuncogtunk Harry-vel Joey türelmetlenségén.
- És most? Megünnepeljük valahol?
- Nincs kedvem ünnepelni- húztam a szám.
- Én pedig már amúgy is terveztem valamit az estére- közölte
Harry és megszorította a kezem. Joey szúrós szemmel nézte az összekulcsolt
ujjainkat.
- De előtte haza kell mennünk- jelentette be, ellentmondást
nem tűrő hangon.
Először hozzánk mentünk be, és szerencsére (vagy éppen
balszerencsére) ott ültek anyuék is, meg Anne-ék is, úgy, mint egy nagy boldog
család.
Kár, hogy nem vagyunk boldogok, meg egy
család sem.
A kanapén terpeszkedtek és valami filmet néztek, azonban az
érkezésünkre felkapták a fejüket.
- Harold?- kiáltott fel idegesen, de mégis megnyugodva Anne-
Ó kisfiam.
Odajöttek az öregek hozzánk és végigmértek minket. Szinte
mindenki szeme megakadt a kezemen és Harry kezén.
- Hajrá srácok- csapta vállon Joey Harry-t nevetve, majd
odaoldalazott anyuékhoz.
- Megmagyarázná valaki, hogy mi folyik itt?- idegeskedett
anyu.
- Örömmel- húztam ki magam- Valamit el kell mondanom nektek.
Felmondok a Mandeville-nél.
- De miért?- szólt közbe azonnal anyu felháborodottan.
- Végigmondhatom? -nevettem erőltetetten- Nos, új munkahelyem
van a Dan’ Pub-ba. Ma volt az első munkanapom. Ott voltunk.
- Mégis mit csinálsz ott?- kérdezte szemrehányóan apu- Várj,
Dan-nél?- elkerekedett szemekkel nézett- Csak nem?
- De még mennyire. Énekelek- büszkén kihúztam magam. Harry bíztatóan
megszorította a kezem.
- Nahát- mosolyodott el anyu- Igazán?
- Igazán- biccentettem.
- Gratulálok- odajött és megölelt.
- Hogy mi?- értetlenkedtem- Nem is haragszol?
- Kincsem. Ez a te döntésed. És én támogatlak. Ha énekelni
akarsz, hát énekelj. Nem állok az utadba. Azt hittem valami durva dolgot
műveltetek- nézett szúrósan Harry-re- Na és veletek mi van?- kérdezte, aztán
újra megenyhült az arca. Ajkaimat harapdálva néztem Harry-re, akinek a szemében
vívódás tükröződött. Ezt nem tudtam hova tenni, ezért még jobban el kezdett
remegni a kezem.
- Az igazság az, hogy szeretném Ann-t elvinni egy kicsit. Egy
éjszakára. Hozzám- tette hozzá, mire egy kicsit megakadtam. Mármint hozzá. A szüleink remélem azért majd
elengednek minket. Végül is már 22 évesek vagyunk.
Legnagyobb meglepetésemre anyuék is és Anne-ék is mosolyogva
bólintottak. Egyedül Joey méregetett minket dühösen. Ez nem csak nekem
tűnhetett fel, mert Harry megszólalt a kínos csendben.
- Ann, akkor menj fel. Készíts össze néhány cuccot-
mosolygott. Az ősök visszatelepedtek a nappaliba- Én meg megyek Joey-val
beszélgetni- suttogta a fülemben- A konyhában leszünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése