2016. június 26., vasárnap

6 || I've tried playing it cool


Anya kopogott be az ajtón, Joe-val mögötte álltunk és vártunk. Robert, Anne férje nyitotta ki és mosolyogva fogadott minket. Belépve a házba megcsapott a finom sült csirke illata, amitől azonnal éhes lettem. Mikor levettük a cipőnket már elénk is jöttek a többiek. Anne és Harold.
- Sziasztok- üdvözölt Harry mosolygósan. Zöld szeme lyukat vájt a testembe, amikor a többieket néztem, miközben köszöntötték egymást. Direkt kerültem a szemkontaktust vele, csak azzal nem számoltam, hogy bizony egy puszit is kikönyörögnek tőlem.
Esetlenül léptem elé, ő azonban határozottan átölelt és nyomott egy puszit az arcomra. Mélyen beszívtam a tipikus Harry-illatot, ami az évek során úgy tűnik semmit sem változott.
Arca kissé beesett volt, de mégis így is jól nézett ki. A haja hullámokban omlott a vállára. Legszívesebben beletúrtam volna. Egy pálmafás rövidujjú inget és egy fekete térdig érő nadrágot viselt.
- Menjünk be- terelt be minket Anne a nappaliba.
A szülők a nagy kanapéra ültek, Harry és Joey egy kétszemélyes heverőn foglaltak helyet, én pedig egy fotelra dobtam le magam.
A szoba közepén egy dohányzóasztalon mindenféle sütik voltak. Anyu letette oda az elkészült muffinokat is. Mindenki jóízűen evett ezekből, az én torkomon azonban alig tudtam leerőszakolni egy muffint. A gyomrom ököl méretűre csökkent, aminek következtében semmi nem ment le, pedig Anne igazán kitett magáért, nagyon jól néztek ki a sütik.
- Hogy vagy, Harry?- bombázta anyu kérdésekkel- Minden rendben? Meddig maradsz?
- Jól vagyok köszönöm- Harry mély, érdes hangjától egész testemben megremegtem- Minden a legnagyobb rendben van. Még nem tudom, egy pár hónapot itt szeretnék tölteni, de majd néha-néha el kell mennem napokra. Ki szeretném pihenni ezt az egészet.
- És milyen az az élet? Hogyan tovább, Hazza?- kérdezte Joey.
- Klassz. Mármint vannak nehéz időszakok, persze azért zavar, amikor már csak a boltba sem tudtam normálisan lemenni, de szeretek énekelni. Most 18 hónapos szünet van a One Direction-nál ugye, az elejét mindenféleképpen itthon szeretném tölteni, de utána már vannak terveim.
- És milyen tervek?- csapott le rá Joe, mire anya csak egy rosszalló pillantást küldött felé- Most mi van? Már meg sem kérdezhetem régi jó haveromat arról, hogy mit akar csinálni a jövőben?- háborodott fel a bátyám.
- De és semmi baj- mosolygott Harry- Válaszolok rá. Lehet, hogy kiadom a saját lemezem. Még természetesen fel kell venni a dalokat, de szeretné magam kipróbálni másféle műfajokban is. Ezenkívül több filmes megkeresést is kaptam és őszintén, szívesen szerepelnék bennük. Most egyelőre ennyi. És veletek mi van? Mit csinálsz, Joey?
- Hát nekem most nincs állandó munkám. Egyszer- kétszer besegítek, néhány helyen, de még nem találtam meg az álommunkahelyem- mondta Joe.
Erre én felhorkantam és meggondolatlanul szóltam bele a beszélgetésbe.
- Ezzel Joey azt akarja mondani, hogy lusta, mint a dög és semmit nem csinál egész nap, csak xbox-ozik meg alszik- nyújtottam ki a bátyámra a nyelvem.
- És te mit csinálsz?- kérdezte Harold tőlem.
- Én pincérkedek a Mandeville-ben.
- Nem mentél egyetemre?- kerekedett el a szeme.
- Nem.
- És azóta itt vagy?- firtatta tovább a kissé kényes témát számomra- Nem akarsz elköltözni?
- Ami azt illeti, de. Augusztusban megyek Londonba.

Kijelentésemet értetlen pillantások, félrenyelt sütik és horkantások követték.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése