- És ezt mégis mikor döntötted el, Ann?- kérdezte anya, miután majdnem megfulladt a torkán akadt sütitől.
- Király, enyém lesz a szobád- csillant fel Joe szeme.
- Hát ez nagyszerű, hogy mégis megpróbálod- mosolygott kedvesen Anne.
- Pont London? Nem túl nagy egy ilyen kisvárosi lánynak?- kérdezte flegmán Harold.
- Nos. Nem olyan régen döntöttem el. Nem, Joey, biztos, hogy nem lesz a tied a szobám. Köszönöm Anne a bíztatást. És nyugodj meg Harold. Nem lesz túl nagy- vetettem rá egy lesajnáló pillantást. A tervem miszerint kissé bunkó leszek vele, működni látszott, persze csak azért, mert ő is ehhez folyamodott, így könnyebb volt lenézni őt. Bármennyire is úgy éreztem, hogy valami szorongatja a mellkasomat és bármelyik pillanatban kitörhet belőlem a sírás.
- Harold? Te komolyan azt mondtad, hogy Harold?- pukkadozott a nevetéstől Joe, mire értetlenkedő pillantásokkal reagáltam rá, jelezve, hogy nem értem ezen miért kell fennakadni.
- Ezer éve nem hívtak már Harold-nak- választ azonban a név tulajdonosától kaptam.
- És?- emeltem fel picit a hangom- Akkor most én is hívjalak Hazza-nak, mint ahogy az összes barátod teszi? Esetleg ne csókoljak kezet?
Hirtelen olyan mértékű düh áradt szét bennem, hogy képes lettem volna beverni mind Joey, mind Harry képét.
- Mi lenne, ha mennénk vacsorázni?- szólt Anne még mielőtt elfajulhattak volna a dolgok. Mindannyian egy emberként pattantunk fel és az étkező felé igyekeztünk. Mielőtt átléptem volna a küszöbön, Joe elém lépett, így majdnem elestem és ráadásul utolsóként értem be az ebédlőbe, ezért már csak egy hely maradt. Rob és Harry között.
Miközben ettünk anya egyszer sem hozta fel témaként Londont, aminek szívből örültem, de tudtam, hogy otthon még végig kell őt hallgatnom. Helyette Harold nagyon sokat mesélt az elmúlt 6 évéről, de én tudtam, hogy ez csak egy töredéke mindannak, ami történt vele. Anne-n végig látszott a nem titkolt büszke pillantás, mialatt Harry beszélt. Ugyanezt éreztem Rob-on is, aki hiába „csak” a mostoha apja nagyon szereti Harry-t. Anyu is áhítattal hallgatta, nem beszélve Joey-ról, aki a beszélgetés során többször is gyilkos tekintettel méregetett.
Már éppen a desszertet kanalaztuk, ami tiramisu volt amikor megéreztem egy hideg kezet a combomon. Óvatosan jobbra pillantottam. Mellettem Harold csak a szeme sarkából nézett rám rezzenéstelen arccal. Gondoltam én is felveszem a póker arcomat, ezért próbáltam a remegésemet is a minimumra csökkenteni.
- Harry, szívem- szólt Anne, miután befaltuk a tiramisu-t is- Szeretnétek felmenni?
- Menjünk- paskolta meg a combom Harold.
- Ja, gyere Haz- a bátyám még csak egy pillantást sem pazarolt rám.
- Te nem jösz, Ann? Vagy hallgatni akarod az öregeket?- huncut nézése teljesen megbabonázott, így csak egyet bólintottam és megindultam a fiúk után.
Mivel ők előre szaladtak, így én egyedül másztam fel a lépcsőn. A fordulóban azonban valaki elkapott és feldobott a vállára mire én elkezdtem sikítozni.
- Tegyélletegyélletegyélle- levegővétel nélkül kiabáltam és ütöttem a hátát a bátyámnak.
- Rossz kislány voltál, Annie- mély hangja bejárta a szobát, ahová időközben beértünk. Persze Harry-nek sokkal mélyebb, érdesebb és kellemesebb hangja van, de azért a bátyám is szépen mutált.
Ledobott az ágyra, ami nagyon puha és kényelmes volt, ezért ha nem ilyen helyzetben lettem volna, valószínűleg el is tudtam volna benne aludni.
- Mit akartok velem csinálni?- nyöszörögtem miközben megéreztem felettem egy testet. Illatáról bárhol felismertem volna, még így is, hogy nem láttam őt, mert a szoba teljes sötétségben úszott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése