- És mi lesz a One Direction-nal?- kérdeztem a reggelit fogyasztva, amit közösen csináltunk Harry-vel. Eddig még nem akartam felhozni ezt a témát, mert féltem, hogy mi lesz a reakciója. Az elmúlt idő alatt alig említette az 1D, néha Niall-ről és Louis-ról mondott egy-két szót, de ennyi volt. Én pedig kíváncsi emberként kötelességemnek éreztem, hogy megkérdezzem tőle, mert mélyen belül én is a Directionerek táborába tartoztam.
- Hogy érted?- hökkent meg kissé.
- Úgy, hogy most mi ez a szünet dolog? Mármint persze, kell szünet. Hat év, az hat év. De. Mi lesz utána? Lesz egyáltalán még utána?- érdeklődtem félve.
Mert sejtettem, hogy mi is lesz velük a 18 (már csak 17) hónap lejártával. És nem akartam, hogy az bekövetkezzen. Mármint nyilván, meglennének az okai és nem is biztos, hogy olyan rosszul sülne el minden, de akkor is. A One Direction nem csak egy fejezet kell, hogy legyen az életükben. Amikor ezekre gondoltam, úgy éreztem, hogy kiszabadult belőlem a fangirl.
- Csak nem egy Directioner kérdezi?- Harry nevetése csengett az üres lakásban, de most nem volt kedvem viccelődni. A számat rágva vágtam vissza.
- Az elsőszámú rajongód. Na de most tényleg- noszogattam, mire összevonta a szemöldökét és komolyan nézett rám. Ettől azonban a gyomrom még kisebbre zsugorodott össze.
- Figyelj, Ann- kezdte- Nem tudom még mi lesz a One Direction-nal. Azért mentünk szünetre, hogy átgondolhassuk a dolgokat, hogy eldönthessük, hogy mit akarunk. Hogy rájöjjünk, hogy megvagyunk-e nélküle és nem akarok semmit elhamarkodottan kijelenteni, de úgy tűnik élünk One Direction nélkül is. Persze ez még csak egy hónap volt, de mindenki szépen tervezgeti a jövőjét. Az 1D nélkül. Nehéz lesz az elengedés, tudom; főleg a fanok miatt, de Ann, már lehet, hogy kinőttünk ebből.
- A One Direction-ből nem lehet kinőni- legördült egy könnycsepp az arcomon, amit idegesen elmorzsoltam.
- Ann- bújt oda hozzám és simogatott- Figyelj. Ez egy korszak volt. Egy szép korszak, aminek nagyon sokat köszönhetünk. És soha nem fogunk elfelejteni semmit a One Direction-nal kapcsolatban. Meg ráadásul még nem döntöttük el. Hiányoznak a srácok, ez tény, de ha szeretnéd akkor összefuthatnánk velük- ajánlotta fel én pedig egy újabb sírógörcs kitörése előtt a nyakába borultam.
- Komolyan?- sikítottam.
- Persze, de szívem mindjárt beszakad a dobhártyám- kuncogott a fülét dörzsölgetve- Amúgy is össze akartam futni Niall-lel meg Louis-val.
- És Liam?- kérdeztem izgatottan.
- Liam most nem ér rá- húzta a száját motyogva.
- Okés, és mikor?- érdeklődtem csillogó szemekkel.
- Hát arra gondoltam, hogy idejöhetnének egy hétvégére. Na mit szólsz hozzá?
- Hogy ide?- hitetlenkedtem és közben próbáltam normalizálni a szívdobogásomat.
- Igen- kacsintott nevetve- Mondjuk a hétvégén?
- Most? Úristen! Ezt nem hiszem el- kiabáltam, mint egy őrült rajongó, ami igazából nem állt távol tőlem, hisz egy őrült rajongó voltam. De mégis melyik Directioner nem lenne oda az ötletért, hogy Niall és Louis, na meg Harry nála aludjon? Én totálisan odavoltam érte, így még örömködtem egy kicsit. Jó igazából még pár óra múlva is felhoztam.
Amikor pedig Joey-nak meséltük, ő is bepörgött, ezért már ketten ugráltunk fel-alá a házban.
Érett testvérpár. Harry pedig a fejét fogta miattunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése