- Köszönöm, hogy itt voltatok, de ne menjetek sehova, ugyanis már érkezik a következő fellépő. Köszönöm- integettem, miután befejeztem az utolsó dalt.
Elképesztő, hogy milyen hamar le is járt az az egy óra. És az milyen hihetetlen, hogy mennyien álltak a közönség sorai között és velem együtt énekeltek. A mosolyt az arcomról sehogyan sem lehetett volna levakarni.
A színpadról leérve sóhajtottam egy nagyot és vigyorogva megindultam az idő közben színpad mellé ért kis csapatomhoz. Ott volt anyu, Anne és Rob, na meg a négy feketébe öltözött srác, akiket természetesen elég hamar felismertem.
- Sziasztok- köszöntem boldogan.
- Nagyon jó voltál.
- Azta.
- Nagyon adtad hugi.
- Király voltál.
- Igaza volt Hazza-nak.
Alig bírtam felfogni, hogy mennyire tetszett nekik az előadásom. Pirulva köszöntem meg a dicséreteket majd tettem egy bizonytalan lépést Harry felé, aki szorosan átölelt és adott a számra egy puszit, de csak szelíden a szülők előtt. Aztán a mellette álló srácokra néztem, először Joey lökött meg gyengéden, majd csillogó szemekkel pillantottam az időközben előtűnt szőkeségre és a mellette kuncogó fiúra. Bocsánat, férfira, merthogy időközben megváltoztak.
- Három, kettő, egy- számolt vissza nevetve Joey. És valóban, amint letelt a három másodperc úgy ugrottam Niall nyakába.
- Én annyira örülök annak, hogy látlak titeket. El sem hiszitek milyen régóta várok erre a pillanatra, van egy 1D-s pólóm, muszáj aláírnotok és még mindig nem hiszem el. Úristen. Köszönöm- motyogtam Niall majd Louis vállába.
- Komolyan van egy One Direction-os pólód?- kérdezte hitetlenkedve Harry.
- Van és Joey-nak is van- köptem be nevetve, mire zavartan magyarázkodni kezdett.
A jókedvünknek egy nem odaillő személy vetett véget.
- Sziasztok- köszönt halkan, mire mindenki odanézett- Csak annyit akartam mondani, hogy jó voltál és sajnálom.
Diana.
- Nem gondolod, hogy ezzel elkéstél, ribanc?- támadta le egyből Joey.
- George- szólt rá élesen anyu. Diana csak bociszemekkel bámult a fiúkra.
- Oké, ennyi?- kérdeztem nevetve.
- Hát, igazából hoztam neked valamit- mondta és átnyújtott egy tábla csokit, mire Niall szeme felcsillant, de Louis gyomorszájon vágta.
- Tudod, nincs szükségem erre, sem rád. Kösz, hogy ennyire próbálkoztál, tényleg a nagylelkűséged igazán jól esik- a szavakat maróan és cinikusan vetettem oda, mire Harry megszorította a kezem- De nem kell tőled semmi. Szóval most, ha megbocsátasz azokkal az emberekkel szeretnék lenni, akiket szeretek- mondtam, mire szomorúan megfordult és elsétált, mind a helyszínről, mind az életemből. És nekem erre volt szükségem.
- És én nem tartozom közéjük?- nevetett Michael, aki valószínűleg végighallgatta a beszélgetésünket Diana-val.
- Dehogynem Michael- mosolyodtam el és őt is megszorongattam. Amikor együtt dolgoztunk sokkal jobb lett a kapcsolatunk.
- Jó voltál, csajszi- suttogta a hajamba.
- Köszönöm- motyogtam- mindent.
Egy krákogás vetett véget a pillanatunknak, ami Harry felől érkezett.
- Vigyázz Ann, mert az urad máris féltékeny- nevetett Louis, mire mindenki rákezdett, Harry azonban durcásan állt karba tett kézzel. Odasompolyogtam hozzá és átkaroltam, majd a fülébe súgtam olyan halkan, hogy csak ő hallhassa:
- Csak téged szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése