Boldogan indultunk haza, mert már nem volt kedvünk ottmaradni, ami érdekelt, azt még a koncertem előtt megnéztük.
Amint hazaértem vigyorogva dőltem volna le a hatalmas kanapénkra, ha nem jött volna mind a 3 srác, akik előtt nem akartam. Ami lehet, hogy hülyeség, de egyszerűen a Directioner énem még mindig akkora transzban volt, hogy nevetni is alig mertem a jelenlétükben. Bármennyire is fura ezt kimondanom, de Harold Styles barátnőjeként sem olyan mindennapos, hogy a One Direction tagjai a nappalinkba telepedett le, miközben a szülők átcuccoltak Anne-ékhez. Vagyis csak anyu. Egyébként természetesen ott volt még Michael is, de ő már látott a legrosszabb napjaimon is…
Szóval én felrohantam az emeletre, hogy rendbe tegyem magam, amíg ők kiszolgálták magukat és elkezdtek inni. De úgy elég rendesen, mert mire leértem az 1D-s pólóval a kezemben úgy éreztem, hogy a dedikálásból semmi sem lesz, mert még a nevüket sem fogják tudni leírni, úgyhogy ezt a tervet nem is erőltettem, visszahelyeztem a szobámba, nehogy valami baja legyen.
- Szia Annie- karolt át Niall mire újra leértem- Annyira éhes vagyok. Nem szeretnél nekem valami szendvicset készíteni?- motyogta alig érthetően.
- Szívem, szerintem te is megtudod csinálni magadnak- nevettem.
- De te jobbat csinálsz- bizonygatta még mindig engem szorongatva.
- Neil- kiáltott rá egy karcos hang- Mit csinálsz a nőmmel?
- Semmit, csak megkértem, hogy csináljon nekem egy szenyát- tette fel a kezét védekezően Niall, mire Harry megindult felé.
- Tudom, hogy el akarod tőlem venni- suttogta Harry. A szemei egyre jobban elsötétültek.
- Harold- szóltam remegő hangon- Szívem, gyere inkább feküdjön le- mondtam, mire a háttérből Joe-ék felől hangos húúúúú-zást hallottam.
- Ne most bazdmeg- csitított Harry, mire könnybe lábadt a szemem, még soha nem beszélt így velem. Hirtelen Louis kapta fel hátulról Harry-t és megpróbálta felvonszolni a lépcsőn. Michael is átlátta a helyzetet, ők még nem ihattak annyit, ezért felpattant ő is és ment segíteni Louis-nak. Ketten többre mentek.
- Fhú, basszus- vakarta meg a fejét Niall, de még mindig nehezen beszélt- Bocs. Csinálok magamnak- jelentette be, mire elmosolyodtam halványan.
10 perc múlva meggyötörten jöttek le Michael-ék az emeletről.
- Figyelj, Ann- kezdte Louis- Hazza ha sokat iszik akkor néha elborul az agya. Holnap beszéljétek meg.
- Na persze. Ez nem mentség. Joey is ivott mégsem beszélt így a húgával- támadta Michael, mire néma csend borul közénk.
Most igazából min is kapta fel a vizet Harry? Azon, hogy Niall megölelt. Érdekes. Attól is rosszul érezte magát, hogy Michael-t megöleltem. Megértem, ha féltékenykedik, de ők a barátaim. Vagyis Michael. Niall csak… Niall csak egy fiú, aki Harry egyik legjobb barátja. Szóval nem értem. Nem fogok csak azért nem megölelni egy srácot, mert Harry-nek rosszul esik. Ha csak belegondolok abba, hogy Harry vajon hány lánnyal csókolózhatott az elmúlt évek alatt, összeszorul a torkom. Szóval egy-két ölelés nekem is jár.
- Szerintem én megyek és ledőlök. Joe a te szobádban alszok- mondtam, de Joey el volt foglalva Niall-el, mert éppen a jégkrém készletünket fosztották ki.
- Jó éjt- köszönt Michael.
Louis viszont utánam indult. Mikor felértünk, bezárta az ajtót és leült az ágyra, mellém.
- Iszonyatosan sajnálom- kezdte- Harry nevében. Tényleg undorító volt tőle ez az egész és igazából sejtésem sincs, hogy mi történt vele. Azt tudom, hogy szeret téged és, hogy félt, de ez már túlzás volt.
- Louis, jól esik, hogy törődsz velem, tényleg, de nem lehetne, hogy besötétítünk, mert még mindig nem tudok eltekinteni attól, hogy ki is vagy- nevettem, mire összeráncolta a szemöldökét és lekapcsolta a lámpát.
- Na így már jó?- nevetett.
- Várj- kezdtem komolyan- valamit kéne kezdeni a hangoddal is- vigyorogtam, majd kezdetét vette a majdnem egész éjszakán át tartó beszélgetésünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése