Az egész házban, ha nem az egész utcában megfagyott a levegő. Olyan szinten lelassult a szívverésem, hogy egy pillanatra elgondolkoztam azon, hogy milyen lenne, ha ez lenne a vége. Mindennek. Valójában nekem már majdnem mindegy volt. Tehát, hogy semmi extra nem történt volna, ha tovább megyek. Persze nem történt velem semmi (sajnos). Harry-re pillantottam, azonban továbbra is Mikey karjai közt álltam. Harry vészjóslóan fújtatott, a srácok már oda is álltak köré, hogy nehogy eldurvuljon a helyzet. De Harry kirántotta a karját Louis szorításából és nekiesett Mike-nak.
- Mi az, hogy te azt akarod, hogy szakítsunk?- kiabálta, miközben behúzott neki egyet, az ütés pont a szeme feletti részt találta el.
- Harold, kérlek- már sírtam, annyira megijedtem.
- Hazza, hagyd már- kiáltott idegesen Lou és hátulról lefogta Harry-t, aki még mindig Michael-nek ordibált.
- Ki vagy te, hogy megmondhasd Ann-nek, hogy mit csináljon? Egy senki vagy. Ő engem szeret és semmi közöd hozzá!
- Azok után, amit tettél vele, igenis van hozzá közöm. Mert te többször is eldobtad magadtól és akkor én ott voltam neki. Most pedig, hogy te elhúzol, én itt leszek, te nem. Én meg tudom majd őt vigasztalni, te nem.
Harry felállt, rámnézett majd kirohant a lakásból és jó hangosan bevágta maga mögött az ajtót.
- Annie- kezdte Mike, de még mielőtt folytathatta volna közbevágtam.
- Ne, most ne.
- Persze, védd őt. Nagyszerű. Olyan naiv kislány vagy. Semmit nem tudsz még az életről. Nem veszed észre, hogy sokkal többet adhatnék neked?
- Michael- szólt rá mérgesen Joey- Ez nem a te dolgod! Mégis minek kellett beleavatkoznod?
- Te nem látod? Ti nem látjátok, hogy Harry rossz hatással van Annie-re? A kis sztárocska azt hiszi, hogy bármit megtehet szegénnyel.
A lábaim ólomsúlyúak voltak. Iszonyatosan haragudtam Michaelre, amiért ilyeneket mondott Harry-ről és mert kijelentette, hogy szakítsunk. Egyáltalán nem volt joga közbeavatkozni.
- Maradj már csendben- kiabáltam rá- Elegem van abból, hogy mindenki azt hiszi, hogy tudja mi a jó nekem. Michael, egyáltalán nem tudod, hogy mit érzek és azt sem, amit Harry. És ha még egyszer beleavatkozol a dolgaimba nem állok jót magamért. Most pedig húzz el a házunkból, mert itt neked semmi keresni valód nincs már.
Joey büszkén nézett rám és megerősítve engem bólintott Michael felé, aki még megfordult utoljára és kinyitotta a száját, de Louis közbevágott. A többiek megkönnyebbülten rogytak le a kanapéra, de én folyamatosan Harry-n gondolkodtam.
- Biztos csak hazament. Menj utána- szólt Niall egy kis idő elteltével, mire erőt vettem magamon és elindultam Harry háza felé.
Remegő kezekkel álltam az ajtó előtt, féltem, hogy ez lesz az utolsó alkalom, amikor meghallom élőben a tökéletes hangját.
De akkor ott már nem volt több választási lehetőségem, vagy le kellett zárnunk valamit; vagy tisztáznunk kellett valamit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése